Oneil - A forradalom oka

ref:2x
Most elszaladnak a gondolatok a sorokkal tova ahol
Leszáll az est,és a lázadok kora
Beléd szippant mélyen hogy ha előbb érsz oda
És átjár végleg, a forradalom oka!

Első verse:

Szürke valóságban számítsanak a szinek
Repítsenek a végtelenbe azok az odaképzelt sinek
Álmaink partjára hova a lényünk mindig siet
Csak fuldoklunk az élet vizén, várva rá hogy kivet

Csak hánykodunk,bár hány kódunk van hozzá
Rongyosra írott könyvünk százszor átlapozták (hé)
Emlékeink mégis csak (ja) vérben úszó kották
A balkán tavát tán már ezerszer áthajózták

Ez Szeged-Tarján , szavak közt a dzsungelbe
ez ám a Kánaán ,efektként a fülembe
Hogy haljam a dobokat,lényem ezért tüntetne
Hogy szóljon a szó, bár örökké lüktetne

Ref 2x

második verse:

Na mivan irigy kutyák , valami nem tetszik ?
Hogy lent a téren a kissrácok a mi reppünket edzik!
Ti kezdtétek el, én csak folytatom
Betegnek néztek pedig semmi nincs a kórlapon

A holnapom az enyém azt nem veheted el
Főleg amíg az orrodba tursz a kezeddel
Bizony ezekkel,(hé) nehéz kibéküni
Ha ott maradnék szerintem te hagynál elkékülni

Ülni a kényelemben , vagy emelt fővel állni
Kóborolni az utcán ,vagy nyitott szemmel járni
Repülökön pénzért ,vagy önkívületben szállni
Ha önmagad mardsz holnaptól jöhet akármi (mert)

Akárki akármit mond, soha nem lesz sztond!
ez az utca és Halufób cucca
Elszáll a rím mikor önmagát hozza az Mc ez Szeged!

Ref 2x!

Harmadik verse:

Bábok tán az árnyékok mifélék a lábnyomok?!
A szeretet a képkeret és ha a fotó benne nem ragyog
Nézz magadnak egy csillagot és érezd hogy a tiéd
Még akkor is ha más már rábökött ne kérdezd hogy miert!

Ma az lesz birtokodban amit önmagadnak hiszel
Amit a szíved elbír a lelked rejt, és a tudatod cipel
Hogy szereted torzba? vagy halkabban egy picivel?!
Ha a vénádban csorgó folyó hozza a halk decibelt

Vagy üvölt a magány hogy tedd maxra a hangerőt
Mikor egy jobaráttal ketten megtöltitek a heverőt
Legyen minden délelőtt zenével eltöltött kép előtt, a képben!
a képben! 6723! a képben!