Drim:

Amikor lent pörgünk a téren
A tízesek tövében
A semmit tevés is uncsi már
A pirosnál egy lány áll, bepucsít
Mintha cipőjét kötné
De mi tudjuk, hogy mást csinál,
Kelleti magát,de nem sokáig vár
Mert a lámpa zöldre vált és lép tovább
Nekünk meg így telik a délután

Papa:

Mert mi ébren álmodunk és álmunkban ébredünk.
Idilli környezete képzelünk el szelünk fel.
Egy életre beosztva minden napra egy darab.
de a tanulság meg marad, belőle szűrd le,
kis galacsinokra gyűrve egyre gyűlve sziklává tapad.
Gátolja minden utadat be véd a bástya támad a had.
Sakk-matt majd katt. Kérded mit kellett volna másképp csinálni?
A felfogáson változtatni? Vagy éppen Istent imádni?
Pár sérült kockát kivágni!Mielőtt életed filmje végleg lepereg előtted,
bár a végső felvonásban a poént régen le lőtted.
Tettedre biztatott a ravasz. Ez fondorlatos történet, de itt nincs díjazott panasz.
És nincs is rá ok, mert újra beköszöntött a tavasz.
A napfényes Szeged városába, helyet kínál a pompa, villan a szoknya
alól a fehér népek combja. Be indul a fantázia tőlük,
de ez csak így köztünk legyen mondva, suttogva, kullogva.
Tarjáni terráriumunkban, csillagos fedelet nyújt fölénk az utca.
sok a buktató és bucka. Úgyhogy figyelj hova lépsz-sz-sz-szz!
Könnyen elcsúszik a talaj. A panelok árnyékába hallucinált
pálma fák és Hawaii. Se jövőre se tavaly, de marad a beszűrődő háttér zaj,
Mely kísért végig untalan úttalan utakon.
Hát így vagyunk mi ébren és ezt mindenkivel tudatom!

Frez:

Érzem,ahogy áradok a térben
pulzálva bejárom a tudatot
ez mindenkivel világosan tudatott
itt minden ember kutatott egymásra,magára
mindaddig míg meg nem találta szegeden prezentálta hip-hop hitét
szabad a tézis
kinek nyitva a szeme nem biztos hogy lát is vele
de,ébren álmodni szükséges,az élet véges az élvezete édes
ezért vagyok képes hangolódni
a dallamokat a mikrofonon keresztül lovagolni meg
aki zenét vet magának termését aratja
az igazi kertész állandóan ülteti mutatja
mondanivalóval tűzdeli
az értékét felviszi a csillagos égig
onnan hinti szét végig a világon
de hogy mindenhova eljut marad álom
az underground híveknek csinos cica ikreket
önzetlen dolog,csupán elvágott kötelek..

C-Wosh:

Így vagyunk, el vagyunk felszállunk a villamosra,
több szálon futó füstök pácolnak illatosra,
tapossa talpunk a járdát,
be a városba keresztül át a forgatagon,
vagy unottan bolyongunk vakon,
néha hagyom hogy elragadjon a hév magával,
bár a várat magára a felhőtlen jókedv én,
egy jó társaságba csöppenvén,
kiengedem a gőzt egy csöppecskét,
csak egy mozdulatsor, a hétköznapokból, mikor,
sok a kevés, a könnyű is nehéz,
lenézek mászkálok, járok-kelek zenészek
MC-k teszik szebbé,
népmesei elemekkel átszőtt költészetté,
nem az enyém, vagy a tiedé : MINDENKIÉ !
Benne van a szaft a levegőben,
a nap nem lemenőben, még csak most kel fel,
szikes talaj és sártenger,
a mindannyiunk létéhez szükséges ingovány,
nem mindig impozáns de van hogy drámai,
a nagy egészhez képest arányai eltérőek,
de mégis érvényelsülnek az ébrenlét szabályai,
akárcsak így ….

Apes:

Furcsa érzés kavarog bennem,üzenet a jelekben
egy járatlan ösvény minden bokor alatt terem,
mert kell,ellenérvekkel szemben kevesen
úgy élünk itt,mint akár a bacilus a peremen,vagy alatta,
ahogy a természet adta,akarata ihlette a készre léptette fel,
hogy soha ne felejtsd el
arcok utcák és terek,nekem az élet így kerek
a cica feneke remeg,miért a felfogások a merevek
a meredek lejtőn is csak tekerek,továbbmegyek,mert nem vár
az egész ingatag lábakon áll,és ha fáj
csak az van ami jár,meg egy tágasabb lakosztály
szubjektív örömöktől bővül a látóhatár
a tegnap tükrében olyan távolinak tűnik a holnap
netán az egész csak egy honlapon fut át,klikkelj másra
a reality showról látogass el a valóságba
de csak egyszer,mert onnan jön a kritika
déli proli troli politika
hírünk viszi a viga,
akrilfedte panelirika titka nem ritka csak tömény fanatikApes,
mint a pestis

Ist1:

Nappal alszik a banda, este hallatszik a hangja,
Mekkora zajt csap csak hallgasd,
Elúszik a sallang, mikor az ütemen ballagnak azok, kik
Ébren alszanak, álmukban ébrednek, hogy nincsenek véletlenek,
Egy kicsit megzavar, hogy túl sok lett a részlet, kérdés csak több lesz,
De a válasz mindig egy.
A valódi álom valósággá válik,
Földön, vízen, égen belőled egy, de mindig más, hát
Így vagyunk, el vagyunk lent pörünk a téren a tízesek tövében,
Idilli a környezet mit képzelünk el, no meg a csinos cica ikrek, ahogy a természet adta.
Arcok utcák terek, ez az a kép, amihez nem jár semmi keret, gyere
Rakd zsebre a kezed és ne nyalogasd a sebed, inkább
Mond el a kedved szerint azt, hogy tetszik, vagy nem.
Hidd el így leszel majd ébren.