C-Wosh:

Várni hogy szólítsanak ez a legidegölőbb,
sápog sok öreg, felbőg egy kölök,
bebökök a sorszám automata számpadján,
száraz a szám, a szájpadlás
leszippant egy osztrigát az orrgaratból,
tisztaság szagból meg csempézett falakból
van összeállítva a csömöröm tárgya,
ha kicsomagolom, kiderül hogy trágya,
vasvilla sehol, de a kasza az már egyenes,
a kórlap porlad, a vizit meg röhejes,
el is evezek szebb vizekre tutajjal,
mert semmi nem ér fel egy holiday Duhajjal
égetni a gégét jéghideg levekkel,
összekeverni a számokat a nevekkel,
sötétbe látni, nappal meg aludni,
hétköznap van de egy kicsit jó berugni,
kezel a kéz, nevet a száj, beteg máj ez a egész
lassan elmekórtani,
tűz-víz-repülő elmék oltani
slaggal a bokrok között enyhíteni magamon
hosszú az alagút de mindig van legalul,
hány-vet a sors ameddig ki nem alakul
az ellenoltóanyag szerveim valamelyikében,
addig meg bolyongok A Semmi Közepében !

Apes:

Mikor ti betakaróztok egy-két teóriával
mi nekivetkőzünk egy-két melódiával
hogy puszta ösztön az utca meg a puszta
jellegéből adódóan szarok rá a puccra,
de leginkább a pusszra,hétfőn meg úgy szállok a buszra
hogy a kaller mellett cserélem az ötösöm a kedd esti cuccra
figyelj,lassan az idősek mondják ránk az idő segg,
magvas-e a társaság vagy idült slepp
a környezet,ami körbevesz
tágul vagy megfojt,az ötlet ez
te is elámulsz,mikor megtold egy döbbenet
hogy odakint az őserdőben hogy marad terep nekem
csak reppel,nejekkel,meg kenderrel szeretkezem
magamról megfeledkezem,de ne feledd kezem fenn
párban az égig,
madarakkal szállunk el a semmi közepéig
déli egyedi szegedi telepi front első vérig
az utolsó szerelmem meg majd kísérjen végig
lehet ott fenn majd megértik miért tetszel
édes élet,szüless velem újjá,erre a táncra most én kérlek fel
eszmélj, ébredj fel,a boogie benned a beatünket lépkedd el
bátran,szádban az énekkel
az éltet,hogy lássam csak még egyszer
hiszen mindig akad új sor,tiszta lap vagy fecni,tabula rasa
hidd el akkor is nyomom ha csak fabula rázza
ez a műsor,max bedobok majd egy 'pirint a lázra

Papa:

Szorongat, feszít, izzaszt belülről a láz.
A diagnózis bomlott elméjén máz.
Mászkál köz emberként még szét nem porlad a váz.
De a körmöd alatt festék, beton faláról börtönnek.
A hangok szólnak. Jönnek! Kaparod a kiutat,
cserébe tablettákkal megtömnek.
Héj, ez a pulcsi kicsit szoros. Amikor hátulról megkötnek.
Ordítanál de sóhajtasz, hullajtasz kő könnyet.
Fúródnak az anyaföldbe minden csepp egy megye.
Szomj oltó az ördögnek Magyarország.
Itt a cenzúra az úr szépen etesd be a kölködnek,
lassan a szabad szájért föl kötnek.
Mi ez a bolondok háza kérem engedjenek vissza be,
inkább tűröm, hogy a bűröm a kórház szagot issza be.
Mert kint ingerelnek később meg úgy is leszedálnak.
Fehér csempén helye a meredt szemnek az előkén a nyálnak.
Egy szebb jövő a tartalma itt az ágy tálnak.
Az új alkotmányt szarral falra egy honatya keni most fel.
Majd oda súgja a fülembe itt mindenki hülye csak én vagyok helikopter!

Frez:

Lepörög elöttünk a sok életkép
valahol azt mondják hogy az élet szép
hogy is van ez
ez egy égetett lemez
véletlen létformák vagyunk néha bekötött szemű légtornász
olvad már a cukormáz,ebben a hőségben
hűvös kézzel rángatnak az úton őrség van
szemben állnak velem,kezükben egy zubbony
a vigyoruk kényszeres menekülni kéne tán;
szokatlan egy helyzet íródik a végzet
mint egy álom,formálom
a szerepét te döntöd el
melyik gyógyszerből lesz a mindennapi pótszer
vagy szerelem,szabadon,felállított korkép
fertőzött a pórnép az életmód helytelen
van akinek meleg van,valaki meg fázik
mindenkinek egyenes az út a kabinlázig..