Ref 2x (oneil) :

Szótlanul szórok ,szürke szavakat
Szorzok százzal szál , számtalan szónok
Szerte szét szánalom,számolom
Szelíd szagokon szivom,szirmom szaggatom Szabadon! 2x


első verze: Apes:

Szétnézek,a látóhatár szögletes,de körben minden görbe,
A különbség méretes,nem mindenki dől be,
Az éremnek van egy másik fele,de az sem igaz talán
Hát miért mondanám, hogy ámítok,meg lázítok,
Netámn csak lazítok,bagózok rá, szívom a kátrányt,
kint taszít az ábránd,sofőrök hajtják a járgányt
Előre meg hátra,a régi játék átka,mint egy csalfa mátka,
Illik a házgyári tájba,kivetkőztet magadból a lárma
A fesztiválnyár szájról szájra terjed,lazán érint meg
A toll hegye formálja a rímet
Merít a mindennapokból,yinből,a yangból,
Képből és a hangból mindenből,ezért tud igazán szabad lenni
Mit lehet egy elvakult világ szavaiból kivenni,
Az egyenes a tuti,hol egy görbe járat,
Síma a puhán,de az ellenkező irány szüli a katonákat a végre
A napfény városában inkább ne lépj a jégre,
Mert rianás fut rajta,nem popmédia hitvallás a híradás ezt nem adja,
Mégis átér két folyón a hangja,
Manapság így reprezentálnak a déli nyitott szájak
Respekt oda akik velünk együtt kiabálnak,
Lazáznak a hőben,télidőben pedig együtt fáznak
Egy mederbe folynak a nyálak,ha a cicák olyat ráznak,
Ez nevetséges-ha hiszel benne,mégis minden lehetséges
Pont ott az a lány estére,ha megbotlik,hát elkapom még estébe,vagy
Továbbmegyek és nemet mondok az esélyre,ez így megy
Ha dombra mész fel attól ott még nem épül hegy
A fától nem látszik az erdő,miért nem kerülöd meg?
Miért nem becsülöd meg,becsülöd fel,nincs minden aranyból
Reggel felkelsz,kinézel mit látsz az ablakból
Járdák,a házak,mint járdák,színes utcafront
Lehet hogy csömöröd van,nekem meg így szép a horizont!"

második verze (oneil) :

Ameddig masszív a Flow
a mély be reccsenti az ablakot!
a jéghátán is tűzben , át élve pár szar napot
nézem a szallagot,végig húzódik a körúton
idilli a látvány,a szál végét begyujtom
Hagy füstöljön a dzsungel,homályos átjárók
Pár graffitti a púder,szürke éjszakákon át járok
A ráncain átlátok , az élet repedései
tövében genereciók írott leletei
Ő csak lebegteti, büszkén mutatja
Kiadatlan garázsait pár válalkozó kutatja
Ó igen az óriás, bele költözött a proli oltás művészete
Amíg a lóbört huzatta, az ember tűzfészket sirtava
Tette le társát,egy mélyen ásott alapba
Mikor öttöl-tízig lángnyelve a világ tetejét nyaldosta
Kapucsengését , mint kedvenc dalát hallatta a szabadba
Ki ismeri alaksorát , mint utolsó útját labirintusban ballagta
Hontalant altatva vett szárnya alá mindenkit
Átélve minden kínt,és évet
Ládáiba többszáz bevonuló levél tévedt!2x

Ref 2x (oneil) :

Szótlanul szórok ,szürke szavakat
Szorzok százzal szál , számtalan szónok
Szerte szét szánalom,számolom
Szelíd szagokon szivom,szirmom szaggatom Szabadon! 2x