Frez:

az állatok emberek feltekintenek az égre
rázzák a ketrecet a madarakat nézve
akik boldogan csipegetnek férgeket
a végén meg a férgek csipegetnek tégedet

Néha csúszik,néha mászik,féreg lelkével féregre vadászik
ez az étke,a mindennapi vétke,fogával pénzmagot kaparászik
átgázol mindenen emberen és istenen
ez egy istentelen lételem esendőségében a kényelem
ember,állat,a saját kifutóban kegyetlenül vágtat
keresi a valóságot mégis mindene a látszat
érdekes játszma ez
vannak köztünk gyógyítók,éles csáppal hódítók türelemmel várva
hogy még egy töltény legyen az épp kifogyó tárban
találj békét a világba
ahol sűrűn áll össze tócsákban méreg
az ember néha nem más csak egy jól kitalált féreg
de áldomás a kitételnek a mindig levő kivételnek
kik kiállnak a fényre,vállat vállnak vetve
szakmának nézve a harcot ami a szar ellen van
mocskos víz folyik a közös árokban
meglepő tanulságot adnak az ott megtalált emlék párok
néha könnyebb eltűnni egy féreg járatban..

C-Wosh:

az állatok emberek feltekintenek az égre
rázzák a ketrecet a madarakat nézve
akik boldogan csipegetnek férgeket
a végén meg a férgek csipegetnek tégedet

Nehogy már a ketrec rázza a majmot,
felborult az egyensúly az lehet csak bajnok
akinél összpontosul a tőke,
te egy évben hányszor gondolsz Vérteszőlősre.
Böhöm nagy BMW-ben gurul a gorilla,
Futja neki felnire, legújra, polírra
De adót nem fizet, ő csak beszedi.
A csóró kis fajtársait csúnyán leszedi.
Piros seggű pávián kávézik a korzón,
Nem érdekli mennyire lyukad az Ózon,
Csak legyen szép nadrágja, rózsaszín kalapja,
Előtte legyen metroszexuális manna,
Abból majd csipeget az ötágúval,
Meg pislog a szemével a kitágulttal,
De így van ez rendbe mert szereti a párja,
A pókmajom lánnyal pörögnek a bárba
Kinek keze-lába hosszú és szereti a banánt,
A Riviérán élvezi a Kánaánt.
Persze nem minden majomnak ilyen szép egy napja.
Van aki a kaját a rácsok mögött kapja.
Be van zárva az állatkertbe,
Ha nem ő üt először ő lesz megverve,
De ha kiszabadul, újra várja a vadon.
Oroszlánmajmocskák játszanak a padon.
Mitugrálsz csimpánzok osztják szét a zsákmányt,
Vicsorogva nézi az ismerős látványt
és közéjük csap, mer ő a falkavezér.
Ricsajozva szétszalad a csapat ha hazaér…

Papa:

Suhan a fürge szél a recsegő nádas között
esős könnyet nyel az át tetsző tó ami zavaros homályba öltözött.
De a mélyben ki rajzolódik egy kegyetlen szem pár.
A bedőlt fűz törzsénél, hol korhadt irgalom sem vár,
és a kegyelem se kenyere.
Húsba vájni vágyó tűfogak a csuka kaján mosolyán,
őrlő acél kapu ostroma.
A sittes késes, üldöző bűnöző
ki ha tud hátba szúr vagy meg mérgez.
Meg őrülsz, hogyha űz mint a küszt, a kispolgári csalit,
akit az élet a táplálék lánc mélyére hajít.
Bár magasabb kasztba úszna étvágya, de már jó ha akad lehulló légy szárnyra.
Ezért családostól beköltözik egy fém szákba.
Hiába uszonyodik tőle, döntött a halisztokrácia,
pár dörzsölt, zsíros ponty kit be etet a bojli maffia a felső víz ezer.
Pár arany pikkelyért iszapot kavar fel, s nyomokat tüntet el a méllybe.
De sebaj mert jössz még hozzánk majd ebédre, ha a törvény szákja
oda csap ahova kő. Kő kövön nem marad ha jön ő.
Kősüllő közeg a kék horog fenő fakabát.
Felfüggesztett akvárium hogyha megtalálja a mohát.
Rejtőzz a külvári óvó hínárba, hogyha indul a hajsza.
A jövőképtől meg remeg a bölcs leső harcsa bajsza.
Aki meg élt letűnt korokat, vér vörös vizeket, kiszáradt tavakat.
Útjába akadt egy pár varsa, mitől felrepedt az arca.
És ez emlékeztet arra, hogy ne higgy minden latorban!
Mindig tudd mi folyik körülötted, hogy ne te legyél hal a szatyorban!

Apes:

A dzsungel királyaként az állatok között
elégedetten tesped el egy zebrán,hisz mindenki más
potenciáldozat az éhes rágcsálók szívébe félelem költözött
a sörényen szél táncol,hold libben,felhördül
a többi ott a mocsárnál meg összerezzen,eltörpül
hiénától keselyűig tudják,ők csak aprók
nem a főfogást várják,a csörgedező aprót
oroszlán oroszlán csak annyit ölj,mi kell
szakad a bőr,meleg a hús a kibuggyanó nedveket az anyaföld issza fel
odafent a bagoly huhog,a szeme csillog
hegyezi a fülét,ő is vadhúsra pislog
cause we all gotta eat one
remeg az íny,merev a test, a metszőfog villan
terülj terülj asztalkám,préda fűben-fában,
mint az orvosság,ezer veszély,ezer
lehetőség ha csak éhes vagy az már régen kevés
a legállatabbnak megy az emberkedés
a darwini hierarchia kevés reményt kelt életre,
egy nagyobb szed méretre,
vagy éppen ösztönlényként segít meg a véletlen
földön,vízen,égen egy belőled egy
de mégis egyként vallják,ember,kösz,hogy a dzsungelben élhettem
kösz szépen

Drim:

Jobb ma egy túzok, hogyha nem túlzok,
Néha szebb a pulyka, mint a páva
Minden kiskakas a saját szemétdombján kapirgál
Másokat lerúgkapálva.
Hímes kakukktojás később nem fér
A többiektől a fészekbe a gonosz mostohatestvér
Rút kiskacsa úszik a fekete tavon
Az egyéniségeket nem tűri meg a vadon
Fattyú, mondják a hattyúra
Azok, akik irigyek később elvéreznek a havon
Mi meg szállunk amerre a vérünk hajt
Amíg az ösztön ébren tart,
Így lettünk a ragadozók ellen bevédett faj
Te meg iszol, mint a gödény
Homokba dugod a fejed akár egy strucc
Mert mindenre kényes vagy
A lelked szabad sas,de magad mégis rab
Amit eléd szórnak, felcsipegeted
Amit mondanak, szépen elismételgeted
Képtelen vagy már a járásra,
Nézd meg, pont ideális a vágásra
Beledobnak egy ládába, rád egy matricát
És elhúzhatsz, mint Niels meg a vadlibák